A NAIH Elnöke a 2019. évről szóló beszámolójában is külön pontban tárgyalja a kamerahálózattal kapcsolatosan felvetődött problémás kérdéseket.
Elsődlegesen leszögezhető, hogy a magánlakások, magánterületek védelme érdekében felszerelt és üzembe helyezett kamerákről nem elegendő a környezetet és a látogatókat tájékoztatni a kamera látószögének helyes beállításáról is gondoskodni szükséges. Ha műszakilag másként nem megoldható, akkor ki kell maszkolni azt a részt amely már egy idegen számunkra nem megfigyelhető részt venne.
Ha vállalkozót bízunk meg a kamera által készített és folyamatosan közvetített kép figyelemmel kísérésével, akkor érdemes átgondolni a kettős adatkezelés fogalmának megvalósulását, s ahhoz mérten rendezni, ki, mely adatkezelő meddig és milyen személyes adatot kezel? Annak a jogalapját egyértelműen meghatározni, s ehhez szükséges dokumentumokat elkészíteni.
Talán emltenem sem kell, de azért megteszem, mi a helyzet azokkal a kamerákkal, amelyek semmilyen képet nem vesznek fel vagy rögzítenek, csak ún. álkamerák, amelyek inkább riasztó jelleggel kerültek felhelyezésre az épület, ingatlan valamely részére. Nem kifogás, ugyanúgy szükséges ezeket a kérdéseket rendezni és tisztázni, mintha alkalmasak lennének kép, azaz személyes adat kezelésére.
A kamerák jogszerű elhelyezése érdekében, az adatkezelőnek meg kell indokolnia a kihelyezés jogosságát.
(2005. évi CXXXIII. törvény. a személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályai, továbbiakban: Szvtv.)
Az Szvtv. 26. § (1) bekezdése szerint: „A vagyonőr a megbízó közterületnek nem minősülő létesítményének őrzése során jogosult:
a) a területre belépő vagy az ott tartózkodó személyt kiléte igazolására, a belépés, illetőleg a tartózkodás céljának közlésére, jogosultságának igazolására felhívni, ennek megtagadása vagy a közölt adatok nyilvánvaló valótlansága esetén – a megbízó eltérő rendelkezésének hiányában – az érintett belépését, ott-tartózkodását megtiltani, és távozásra felszólítani;
b) a területre belépő vagy onnan kilépő személyt csomag, illetve menet-, szállítási okmány bemutatására felhívni;
c) a területen tartózkodó vagy onnan kilépő személyt – a 28. § rendelkezései szerint – csomagja tartalmának, járművének, valamint a szállítmánynak bemutatására felhívni;
d) a jogsértő személyt magatartása abbahagyására felhívni;
e) elektronikai vagyonvédelmi rendszert alkalmazni;
f) a területre belépők ellenőrzésére fegyver-, illetve robbanóanyag-kutató műszert alkalmazni és a közbiztonságra különösen veszélyes eszközök bevitelét megtiltani.”
Az Szvtv. 28. § (1) bekezdése alapján:
„A vagyonőr a csomag tartalmának, jármű és szállítmány bemutatására a szerződésből fakadó kötelezettségei érvényesítése céljából, a tervezett intézkedése okának és céljának közlése mellett akkor hívhat fel, ha a) megalapozottan feltehető, hogy az érintett bűncselekményből vagy szabálysértésből származó olyan dolgot tart magánál, amelynek őrzése a vagyonőrnek szerződésből fakadó kötelezettsége; b) e dolgot a felszólítás ellenére sem adja át; és c) az intézkedés a jogsértő cselekmény megelőzése, megszakítása érdekében szükséges.”
Az Szvtv. 29. § (1) bekezdése értelmében:
„A 26–28. §-okban szabályozott intézkedések végrehajtása során a vagyonőrnek biztosítania kell, hogy az érintett személy személyes adatait, így különösen magántitkait és magánéletének körülményeit illetéktelen személy tudomására jutásától megóvja.” Az Szvtv. 74. § 13. pontja szerint: „csomag: mindazon, az érintett személy birtokában lévő, általa fogott vagy testére rögzített, azon viselt olyan tárgy, amely a benne elhelyezett dolgok szállítására avagy azok szállításának megkönnyítésére szolgál és amely alkalmas arra, hogy e dolgok a külső szemlélő elől – részben vagy egészben – elfedve maradjanak.”
Az Szvtv. 74. § 14. pontja alapján:
„Csomag tartalmának, a járműben elhelyezett dolognak, a szállítmánynak bemutatása: annak lehetővé tétele, hogy a személy- és vagyonőr megbizonyosodjon arról, hogy a csomagban, a járműben, a szállítmányban elhelyezett, a külső szemlélő elől egyébként rejtett dolgok között nincs olyan, amely az általa megakadályozandó jogsértő cselekményből származik vagy amelynek a területre történő bevitele tilos.”